A tájfutásról
Itt most állhatna egy objektív leírás, hogy mi is az a tájfutás, de inkább azt szeretnénk, elmondani, hogy mi hogyan látjuk a tájfutást, nekünk mit jelent. Objektív leírás itt található.
TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS, egy „versenyző” szülő szemével
Mint a legtöbb szülő az egyesületünkben, én is a gyerekeim révén ismerkedtem meg ezzel a sportággal. Az első versenyükön Ákos bácsi - az edzőjük - a kezembe nyomott egy térképet és biztatott, hogy meg tudom csinálni a pályát. Féltem, hogy hogyan fogok eligazodni a térképen feltüntetett jelölések között, meg fogom-e találni a pontokat: örömmel futottam be a célba, mert sikerült megtalálnom minden pontot. Ekkor pecsételődött meg a kapcsolatom a tájékozódási futással, olyan szinten, hogy ma már, ha egy versenyen nem indulok, akkor lelkiismeret furdalásom van és irigykedve nézem a befutókat.
Sohasem voltam versenysportoló, minden típusú edzés kimaradt gyerek- és fiatalkoromból. Azonban az erdőt, a természetet, túrázást, kerékpározást mindig is nagyon szerettem.Bár sohasem leszek a korosztályomban dobogós, de mégis lehetőséget láttam abban, hogy versenyezzek. Így kezdtem el egyre jobban megismerkedni ezzel a sporttal.
Első versenyem óta minden alkalommal – ha bosszankodom is a futás közbeni hibáimon – jó kedvem van a befutás után (fel is szabadul egy adag „boldogsághormon”), hisz megint tettem valamit a saját egészségemért és közben egy jót „játszottam”.
A tájékozódási futás kortalan is, mert versenyrendezők törekednek arra, hogy a legkisebb óvódás korú számára is tudjanak élményt, kikapcsolódást nyújtani. Valamint a 80 felettiek számára is készítenek pályákat, akiket a tájfutó társadalomban nagy tisztelet övez.
Családias hangulat jellemez minden versenyt, hisz az unokától a nagyszülőig bárki részt vehet. Az egyik versenyen egy unoka a célban így bíztatta a nagymamáját: „Fuss Nagyi! Fuss! Jaj, ne fuss nagyi, csak gyere! Nagyon ügyes vagy!!!!”
A természet alkotta csodákat azt gondolom, nem kell kiemelnem. Sok-sok versenyen álltam már meg egy-egy pillanatra egy dombtetőn és tekintettem végig a panorámán. Több alkalommal élvezhettem azt, hogy egy nyúl, őz fut el mellettem. Fantasztikus érzés az, amikor az erdőben egyedül vagyok és lehet hallani a „csend” hangjait, de közben nem vagyok elveszett, mert tudom, merre kell tovább mennem. Ez teljesen az én döntésem, senkitől nem tudok tanácsot kérni, s ez idő alatt teljesen „kikapcsol az agyam”. Nem gondolok az otthoni, munkahelyi gondokra, tényleg csak én vagyok és a természet. Ez egy egyszemélyes társasjáték, amiben mindenképp nyertes vagyok, ha sikerül megtalálnom minden pontot, ha nem. Mindig nyertes vagyok, mert tettem valami kicsit magamért.
Amióta megalakult az egyesület szép lassan nő a tagok száma. Ezáltal egyre színesebb a csapat, azonban a közös érdeklődési kör egy csapatot teremtett, ahol együtt nevetünk egymás hibáin, boldogan biztatjuk a másikat és örülünk a többiek eredményének. Egy nagyszerű társaság vár minden versenyen!
Végül, miből is áll a tájékozódási futás:
Adott egy térkép (csak részben hasonlít egy turista térképhez), ami készülhet egy erdei környezetről, vagy alföldi terepről vagy akár egy városi, ligetes területről. A térképen lévő jelöléseket viszonylag könnyen meg lehet tanulni, azonban sok-sok versenyen kell részt venni, ahhoz, hogy a térkép által ábrázolt táj és a valóság között a pálya teljesítése során folyamatosan meglássuk az összhangot.
Adott egy versenypálya ellenőrző pontokkal. Maga a pálya hossza életkoronként, nemenként változó. A cél, hogy a bejelölt pontokat a térképen feltüntetett sorrendben keresse meg a versenyző. No, ez az ami igazán kihívás, hogy hogyan is lehet eljutni az „A-ból B-be” a legkedvezőbb útvonalon.
Adott még egy-két eszköz, mint a dugóka és a tájoló. A tájoló segít megállapítani a megfelelő irányt a következő pont felé. A dugókában elrejtett elektronika segítségével igazolhatja a versenyző a célban, hogy a pálya által meghatározott pontokon a megfelelő sorrendben járt és az ott lévő bóják melletti dobozokba be is dugta a kis dugókát.